. Alkalmazás . Szorongás .


Szorongás

A tanuláselméletek a szorongást általában úgy különböztetik meg a félelemtől, hogy míg a félelmet mindig közvetlen ok váltja ki, a szorongás oka közvetett és távoli.
A klinikus felfogás szerint a félelem oka mindig a külvilágban, a szorongásé pedig a személyiségen belül található.
A kisgyermekek szemléletében a külső és a belső, az objektív és a szubjektív gyakran összeolvad, alig elkülöníthető. Éppen ezért, sok szakíró a félelmet és a szorongást szinonim fogalomként kezeli.
Különböző okoknál fogva kialakulhat azonban a gyermeki személyiségnek egy olyan típusa, amelynél a félelem már nem aktuális állapot, hanem tartós személyiségjegy.
A szorongó gyermeknek speciális viszonya van a világhoz, és önmagához. Az objektív körülményektől független félelem, és ennek következményeként visszahúzódó magatartás, csökkent teljesítőképesség jellemzi. A szorongó gyermek legfontosabb jellemzője, hogy minden feladatot, amelybe a körülmények belesodorják, veszélyhelyzetként él át, és tevékenysége kudarcát anticipálja.
A neurofeedback eljárással a szorongás is jól kimutatható, a tréning során ennek mértéke csökkenthető.